Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igazságból elveszett az i

2008.11.04

Mi is az én bajom? In medias res, merthogy több is van, egyik kapcsolódik a másikhoz, tulajdonképpen, ha azt vesszük és különben is...
Oké, ami a legfrissebben belém hasított: neki állj feljebb. Nem csinált semmit, és ez bizony nagyon nem jó, ez a semmi most borzasztó, a valami helyett a semmi nekem nem elég. Soha nem csinál semmit. Elvárja, hogy kiszolgálják. Unom már. Unalmas. És mégis, ő van felháborodva... Úgy beszélek, ahogy akarok. Ő sem válogatja meg a stílusát, amikor hozzám szól. Lekezel. Csak tudnám, mire fel. Nagy az arca, hogy korunk bájos kifejezésével éljek, csak tudnám, mire fel. Ahelyett, hogy bánná vagy szégyellné, büszke rá, ő van felháborodva. Úgy beszélek ahogy akarok, világos?! Igyekszem keveset káromkodni, mert szerintem egyáltalán nem menő, ha minél rusnyábban beszél az ember, így is túlságosan rászoktam egy-két kifejezésre, van, amit nem is tartok kemény káromkodásnak, max. csúnya beszédnek... És engem néznek ki, ha nem minden második szavam valami ocsmány benyögés. Van, amikor nem zavar, elég könnyen megszokja az ember füle, de azért túl sok és túl sűrűn és túl folyamatosan, az idegesít. Mondjuk, a kitartó ordibálás és nagyon tud idegesíteni, de biztos én vagyok a hisztis, és nem az viselkedik állat módjára, aki céltalanul, bele a vak világba óbégat, mint egy szamár. Mindegy, ez annyira nem visel meg, ez csak a hab a tortán, előjött, jól van, most nem ez a fontos.
Tehát, ott hagytam el, hogy mekkora egójuk van némely embereknek. "Vele??? Őt?? Neki??? Ő szép??? Ő okos??? Hagyjad már, az egy lúzer!" És hasonlók. Miközben ők tökéletesek, csodálatosak, gyönyörűek, viccesek, nem unalmasak, okosak, elbűvölőek, lazák, aranyosak, rendesek... és ami még tetszik. Szóval borzasztóan el vannak telve maguktól. Csak tudnám, mire fel? Merthogy semmit, de szó szerint, az égvilágon soha semmit nem csinálnak. Próbálnak minden alól kibújni, mindent mással elvégeztetni, nekik meg majd a szájukba repül a sültgalamb. És tudjátok mi a világ nagy igazságtalansága? Az, hogy bele is repül.
És akkor legyen önbizalmad, kislányom, meg legyél már magabiztosabb... Aha, és megint jön a kérdés: mire fel? Hiába csinálok bármit, de tényleg, kedvvel, lelkesedésből, vagy azért, mert úgyis meg kell csinálni, és akkor legalább rendesen... mégis, mire megy? ("...fölsír a hat, de mire mégy? a hetedik te magad légy!") Nem veszi el a kedvem, csak néha, de akkor sem adom fel, mert ha már elkezdtem, akkor be fogom fejezeni. Most jött el viszont az a pont, hogy igen, befejezem, de közben nem én fogom szenvedni, nem én fogom összetörni magam, hanem mindenki más. Tudok én goromba lenni, ha akarok. Most majd akarok. Vagy ha nem tudok, hát megtanulok. Akad a Földön elég ember, akikről példát vehetek. Bunkó leszek, kegyetlen, átgázolok mindenkin, letaposom, ha az utamba áll, nem leszek tekintettel semmire, nem fogom kérni, csak követelni és parancsolni, nem fogok meghatódni... Elegem van abból, hogy hülyének néznek. Elegem van, hogy egy szánalmas kis alaknak tartanak. Elegem van, hogy lúzernek tartanak. Elegem van, hogy szerintük csak arra vagyok jó, hogy odaadjam a matek házim. Többre tartom magam ennél. Köszönöm, van önértékelésem, helyes, mindig is volt, önbizalmam is, csak elkeserít, hogy itt mindig az érvényesül jobban, aki törtetőbb és aki hangosabb. Igazságtalan ez a szerencsétlen világ.
És ugye, aki tökéletes, annak mindent szabad és ami nem tetszik neki, azzal nem foglalkozik. Más meg nem érdekli, az alap. Most ezt hogyna lehet lereagálni? Akad tanár, aki szerint kollektív büntetéssel. Megsúgom: legrosszabb megoldás. Én járom meg, holott semmit sem csináltam, és egyáltalán, nem is tudom úgy a tárgyat, de szeretném tudni. Visszavet, hogy ha valamit elrontok, biztos, hogy kapok rá megjegyzést (arra is kapok, ha nem rontok el semmit se) plusz néhány szánakozó pillantást, nézd a kis hülyét, ez nekünk trivi, még ezt se tudja?... Nem, ..., nem tudom, de tudni szeretném. Ettől függetlenül dolgozom, elvégzem a feladatokat, iparkodom, nyilván nem direkt rontom el, maximum figyelmetlenségből, házit is mindig írok, nem vagyok olyan hangos, hát bocs, hogy nem esem ki a padból, ha egyszer nem tudom... Egyébként még két típus létezik ezen kívül: a)nem érdekli, ezért mindegy, hogy mi történik és b)nem érdekli, mert ő úgyis tudja. Egyikbe sem tartozom bele. Tehát, ha kollektív büntetést kapunk, kizárólag velem és hasonló cipőben járó (kevés) társaimmal tol ki. Azok, akik miatt az egész van, magasról tesznek az egészre. Most jött el az a pillanat, hogy ha látok tíz mondatot, amit nekem le kéne fordítanom, de nem tudom, akkor nem fogok ezen a feladaton izmozni, mert nem akarom, mert elegem van és mert utálom ezt a logikátlanságot. Mit akar, lincselést a szünetben? Azt lesheti. Mindenki tesz a másikra, nem érdekli, hogy neki jó vagy rossz. Az én szavam nem számít, ahogy még sok másik személyé sem. Nincs közösségünk, nincs semmi, már az is rekord, hogyha reggel a bent ücsörgő hét emberből három fogadja a köszönésem. Én kedveltem, de egyre helyesebbnek érzem a múlt időt. Megértem, hogy rossz lehet, hogy pusztán rosszindulatból és természetükből adódóan nem kedvelik - pedig tényleg nincs rá okuk. Amikor megismert minket, még szerette a csoportot. Gondolom, könnyen elveszi az ember kedvét, ha ilyen arcokkal találkozik heti négyszer. (És akkor mit szóljak én, naponta?!) Nem lehet egy felemelő élmény bejönni órára, beírni az egyeseket meg a mínuszokat, mert nincs házi/cucc, nem dolgozik, nem végzi el a feladatokat... Csakhogy erre is tesznek. Hülye a tanár, mondják, és elintézettnek tekintik a dolgot. A szülők pedig szemet hunynak felette, mert ők nem ismerik a tanárt, akkor biztos tényleg hülye. Nem az. Csak éppenséggel a módszerei igazságtalanok. Nem veszi észre, nem, nem... Hazudik, mint a vízfolyás, de olyan átlátszó is, csal, de majd kiveri a szemét, és mégsem... Rettenetesen ügyetlenül hazudik, és mégsem veszi észre. Könyörgöm, ha nem tud, ne hazudjon! És mégis teszi, mert úgy tűnik, bejön. A világ csupa hazugság. Lehet, hogy fel kellett volna szólalnom, hogy tanárnő kérem, ez nem igazság?! Aha, akkor is én járom meg. Vagy megkapom, hogy köszönjem a többieknek, vagy csak olaj a tűzre. Hurrá. Pedig lehet, hogy azt kellett volna. Mindegy, holnap úgyis terítékre kerül, ha feltűnik neki, hogy enyhén szólva is csökevényes valami található a füzetemben. Bár szerintem még így is többet végeztem, mint amennyit kellett volna (persze, akik miatt történt mindez, azok kimásolták a padba csempészett könyvből).
"We can experience our emotions...
The most researchers do agree that te most living things can experience fear.
Looking the Great Wall in China is difficult from an airplane, too.
Every year earthquakes and volcanic eruptions are...
A 65 million years aged meteor...
The god of eval without invitation wanted to go to the banquett.
During Christianity this theme was repeated by the Last Supper.
Men has more...
Men often are in dangerous works, e.g. bulidings.
Nowadays chilbearing is less..."
Íme, a művem. Nem tudom, mennyire étékelhető. Szerintem értékelni kéne, hogy egyáltalán fáradoztam vele. Ez az első és egyben végleges verzió. Késztetést éreztem, hogy itt-ott javítsak rajta, de leküzdöttem. Nem vagyok hajlandó megírni. Elegem van. Év eleje óta ezen szórakozunk, hogy büntetőfeladat, büntető dolgozat és mégsem jutunk semmire. Vajon miért? Folyton hülyének érzem magam, most is, hogy csak ránézek a magyar fordítandóra, és gőzöm nincs, ötletem sincs, de elegem van. Nem vagyok hülye. Nem. Nö. E. Mö. NEM. És nem is akarom magam hülyének érezni. Sőt, egyáltalán nem akarom magam rosszul érezni. Pláne nem azért, mert másnak úgy tetszik.
Nekem meg úgy tetszik, hogy ez is az "új élet"-program része lesz. Immáron elsődleges. Szerintetek át lehet lépni rajtam, igen? Hát szerintem nem. Mostantól én leszek az úthenger, és ha valaki nem tetszik nekem, az vigyázzon magára.
Elegem van.

Ennyit az ugatásról
Angry

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

xxx

(lborka, 2008.11.07 20:00)

Igen,bizony,ne hagyd magad.De azért ne is vidd túlzásba.

Tyűha

(Maf, 2008.11.05 15:07)

Tyűha.

Nem is szabad hagyni magad.