Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Együtt kerek a káposzta

2009.04.18

Amúgy ez nem is így van. Mert együtt kerek a világ. De ezt nem tudtam kihagyni.
A lényeg az, hogy jó volt. Még akkor is, ha egyetlen könyvet sem vettek. A szórólapokat is úgy kellett a kezükbe tuszkolni. Némelyikből papírrepülőt hajtogattunk. (Már aki. Én az absztrakt híveként dolgoztam.)
Ott mászkáltak köztünk Süti meg Daisy meg még ketten. Rémes a névmemóriám, hogy négyből csak kettőt sikerült megjegyeznem. Legalább kettőt azért sikerült.
Sőt, át is másztak rajtunk. Mármint nem a kutyák, hanem Laci királyfiék. Mit csinálsz? - Mosom a lábam. - Most?! - Most mocskos. Boglárka, Viola, Rozmaring és Laci. Négyből négy, javulok. Jó ivós népek ültek, meg az ördög nagyanyja. Szerencsére az alvilágba olyan kis kút vezet, ami ugyan mély, de nem túl tágas. Szerintem én már nem férek bele. Bár... Ha egyszer kedvem támadna lemenni... Na mindegy, majd más úton.
Állítólag Benedek Elek évforduló van, ha jól értettem. (Sőt. Haj, de még mennyire, hogy évfordulója van!)
A túlzott nassolás szeretethiányra utal.
Együnk még egy kis sütit! (Amúgy nem, mi nem szeretetéhezünk, és ezt a mondatot elsőre nagyon rossz volt hallani...)
Pantomimes "bácsik" is voltak, kaptam virágot. Megdobáltuk őket, és húztunk kötelet. Naná, hogy mi nyertünk, mi vagyunk az erősebbek. (Jó, a technikámon lenne még mit javítani, tudjuk.)
Maszatoltam pólót, szép lett. Nem volt nehéz, ha rajta is marad a festék, teljes a siker. Én vagyok a fogassss.
Ne csikizz, mert megharaplak!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.