Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kosár, kori, gerenda

2009.02.14

Jó, az nem olyan szerencsés, hogy írtam egy dolgozatot irodalomból (cirka negyven perces röpit), és minimum az idézetet biztosan elrontottam benne.
Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés.
Mi a jobb, ha az ember tűri az élet
minden nyűgét s nyilait,
vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
s fegyvert ragadva véget vet neki?
Nem vagyok Shakespeare, az tény. Ezt így nem kellett volna, de most már mindegy. Próbálkozni csak szabad, nem?

Az jutott eszembe, hogy más olyan hihetetlenül jó novellát tud írni, ami nagyon tetszik nekem, és amit nagyon közel érzek magamhoz, akkor mit küzdök én? Ráadásul nem is küzdök. Nem is tudok írni. Jó, hát próbálkoztam, de az régen történt, és azóta nem is fejlődtem, és hát egyébként is rémes, hogy mennyire nem. Novella, napersze.

Érzelmekkel teli lelkét gyakran tépázzák viharok. Ha akaratát nem tudja érvényesíteni, dühkitörésekkel reagál. Hogy energiáit felhasználhassa, tevékenységre kell fogni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt emocionális energiáról van szó, ezért ennek levezetése is érzelmi csatornákon keresztül történhet: emberekre van szüksége, akiket szerethet, s hogy érzelmeit festményekkel, költeményekkel fejezhesse ki. A legtöbbet akkor adja a szülõ, ha rávezeti: "a legmagasabbat szeresse, amikor meglátja azt".
Hűűű. Aha. A dühkitörős-akaratos dolog stimmel, ez biztos. A többi meg... Energiáimat tevékenységgel kötöm le, igyekszem nagyon, hogy minél jobban (és hasznosabban???) lekössem magam, de még nem gondolkoztam azon, hogy milyen energiákat kötök le. Emocionális, höh. Emocionális hajgombóc.

Az is eszembe jutott, hogy ezentúl minden hétvégét és minden hetet egy-egy tárgynak szentelek. Például ezt a mostanit a nyelvtannak. Ha szerencsém van, a következőt az irodalomnak. Az utána következőt pedig a törinek. Hogy az adott tárgyat nagyon, és még annál is jobban, a többit meg csak amennyire muszáj. Persze, ez nehéz, ha közben tz-t írok egy olyan tárgyból, ami abszolút hidegen hagy (l. fizika). Jó is volna, hogyha csupán azzal kellene foglalkozni, ami érdekel. Elég sok minden tud érdekelni. Van, ami pont nem (matek, fizika... például).

Ha nagy leszek, egészen biztosan nem leszek favágó.

A Simlis és a szende borzasztó bután ért véget.

Olvastam egy idézetet, ami olyan, hogy külön bejegyzést érdemel. Szóval csakazértse írom most le.

Ha már Valentin-nap (vagy amit akartok), akkor íme Gala és Salvador Dalí (annyira szép, amikor valakiken látszik, hogy mennyire szeretik egymást):

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.