Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyuszi a kalapban

2009.04.28

Nem, félek, szeretni akkor sem fogom. Sehogy sem.
Heki kutya kijön a házból, Heki kutya bemegy a házba.
A Csodák Palotájában kb. félóránként van fizika bemutató (legalábbis régen volt). Egyszer beültem, épp a szárazjéggel csináltak érdekes dolgokat, de ez már régen történt.
Meg arra is emlékszem, hogy a Titanic azért süllyedt el, mert rossz anyagból készítették, és végigrepedt az oldala, de teljesen. Ezt már videón néztük, hetedikben.
Most csak annyira emlékszem, hogy a szőnyeget kihúzom a por alól, meg, hogy mi történhet a világegyetemmel (a: tágul, majd visszafordul b: tágul és megáll c: tágul a végtelenségig), de még egyik lehetőséget sem tudtam kizárni. Ja, meg azt is, hogy fér bele a nyuszi a kalapba.

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni...
Úgy érzem, lesz nekem egy utam. Mint Danténak. Vagy még jobb.
I'm on a high way to hell...

Az a nehéz, hogy nem tudod eldönteni, mikor van valakinek igazán nagy baja, és mikor reagálja csak túl a dolgokat, mert mindenki másképp áll mindenhez. Van, aki már a legkisebb apróságon is nyafog, van, aki a legnagyobbon se feltűnően. És akkor most légy okos.
Egyébként tényleg könnyebb sopánkodni, csak én ezt nem sopánkodásnak, hanem hisztizésnek hívom. Könnyebb, csak nem éri meg.

Épp fizikát tanulok, remélem, mindenki érzékeli.

Nagyon szépen leszoktam arról, hogy egy napot hibáztassak azért, mert balszerencsés vagyok, de most megint ott tartok, hogy utálom a keddet.
Délután már azt fontolgattam, ahogy vonszoltam magam hazafelé, hogy elmegyek orosz hercegnének. Lehet, hogy öreg lesz a férjem, de gazdag. Franc se fog tanulni, a kandallóban befűtök a könyveimmel meg a füzeteimmel, kész. Még így is kaptam 10 évnyi nevelést, magamra szedtem némi műveltséget, amennyi beszélgetni fogunk, arra ez bőven elég. Úgysem tudok oroszul, és nem is bánom. Fogadunk, hogy a férjemet nem érdekelné, hogy okos vagyok-e? Nem is találkoznánk, vagy csak alig. Elvonulnék termeibe, és kész. Azzal foglalkoznék, amivel akarok. Írnék. Meg vinném a könyveimet, és akkor olvasnék.
Igen, már annyira reménytelen szerencsétlenségnek éreztem magam, hogy csak röhögni tudtam.

"A gázról Ágnesnek eszébe jutott a Boyle-Mariotte- és a Gay-Lussac-féle törvény. Erna néni egyszer azt kérdezte, fizikaórán, hogy hány ember a Boyle-Mariotte-Gay-Lussac. Bauer Mici, a stréber Bauer azonnal jelentkezett, majd kiesett a padból, és rávágta, hogy kettő. Mert Bauernek mindig úgy járt az esze, hogy a tanár kérdéséből igyekezett kitalálni a feleletet. De Erna néni csak a fejét csóválta, és őt szólította fel. Még arra is emlékszik, hogy eredetileg azt akarta mondani, hogy négy, de ijedtében azt felelte, hogy három. Az osztályon halk kuncogás fodrozódott végig, de Erna néni bólintott. Mert Boyle-Mariotte-Gay-Lussac valóban három ember volt."

Annyira hihetetlen a gondolat, hogy valaki Janikovszky Éva egyetlen könyvét sem olvasta. Egy sort se. Vajon van ilyen?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

fizika

(lborka, 2009.05.04 08:52)

A Csodák Palotájában mindig ugyanazt csinálták (csinálják?).LEgalábbis kétszer,amikor voltam mindig ugyanazt láttam :D
Szerintem egyiptomi férjet könnyebben tudnál keresni.Csak az nem olyan kényelmes.

én is!!!

(Betti, 2009.04.28 21:06)

én is beültem és pont a szárazjéggel csináltak érdekes dolgokat...na akkor talán még érdekelt a fizika... :P