Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vadonás új élet

2008.11.03

Ha unod ami komor, vagy szomorú a dalaimban
és példákat hozol, régen milyen más voltam,
évek vihara támad, gyere, állj elé!

S a bánat nehogy a szíved összetörje,
én visszalopom neked a habot a régi sörre,
és ktolat a fejemből az összes szomorú kép,
és értem már a könnyűzenét.
( A pianínon szűz a politúr,
összepattant egy basszus húr.)

Új élet vár, ami elmúlt már,
örömben táncol a zenetanár.
Új élet vár, szép lehetsz, ha szép voltál,
ami történt közben, nem akadály.

És röpül a zene s elfelejtünk pár száz dalt,
s miénk a világ s nem izgat merre tart,
és üres a zsebed s a szíved tele szerelemmel - ez kell
még lány a lány, és nagyon ölel.
( A zeneóra visszafelé jár,
a tanárnő csak neked szolmizál.

Új élet vár, ami elmúlt már,
örömben táncol a zenetanár.
Új élet vár, jó lehetsz, ha jó voltál,
ami történt közben, nem akadály.

S hogy a kobakunk már sohase fájjon,
magasba repülünk a leszakadt ágon,
s szívünkből kizuhan a késhegy
és máris megyünk: négy, hár', két, egy!

Új élet vár, ami elmúlt már,
örömben órdít a zenetanár.
Új élet vár, szép lehetsz, ha szép voltál,
ami történt közben, nem akadály.

Szerintem tök jó dal. És igen, mától fogva tényleg új élet lesz, sokkal rendesebben fogom csinálni, mint őszi szünet előtt, mert az nem állapot. Becsszó. Most mindjárt kezdem. (Oké, az indítás nem volt a legfényesebb, kis jellemfejlődés szükséges, de tudjuk, hogy semmi sem tökéletes.) Azért nem máris és rögtön és azonnal, mert nem szeretném elrontani. Igen, tudom, de csak ha koncentrálok. Kár lenne később azon morogni, hogy tudtam volna, csak nem figyeltem, és hogy lehetek ilyen lökött...?
Egyébként is, tulajdonképpen már elkezdtem. Bekeményítettem, höhö. Ordítani még nem tudok, de majd idővel azt is... Bár szerintem nem fair, hogy azok jobban érvényesülnek, akik üvöltenek, mint a sakál. Mindegy. Meg fogom tanulni érvényesíteni az akaratomat, szép szóval, szelíden, vagy éppen "tűzzel-vassal, hogyha kell..."
Az emberek hozzáállása rémes. Nekem ez nem tetszik, nemtetszésemet kifejezésre fogom juttatni, és akkor mindenki magára vethet. Szerintem eddig igazán türelmes voltam. (Hangsúly a múlt időn.)
Na, de most dologra! Vár a munka, nekem feladatom van. Találtam szépségesen szép Weöres-verset.

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.