Szenzitív plánta

Fogta a gitárját, és elindult.

3...

Rájöttem, hogy roppant mód szeretek színházba járni. Bár ezt már eddig is tudtam, szóval nem volt egy nagy megvilágosodás.
Egyébként mielőtt időben eltávolodnék a spanyol vonalamtól, még leírom, hogy mit alkottam Amparanoia után szabadon.

9...

Az a baj, hogy nem jutnak eszembe egyszerre a dolgok, csak fel-felrémlenek kis emlékszilánkok. Egy-egy szó, mozdulat, mondat, esemény...

Elöljáróban csak annyit, hogy nagyon-nagyon jó volt, és éreztem a különbséget. Felemelő volt, tanulságos volt, egy élmény volt - minden volt.
- Me lo gusta.
- Pero?
- No pero. Me gusta.

Ezt most azért, mert a Kvízpart megkérdezte, hogy ki írta a Ne félj című verset, és nem tudtam. Aztán megmondta, hogy Pilinszky János, de akkor már el akartam olvasni. Az ember mindennap tanul valamit.

Ezek a piromániás költők...

Azért furcsa belegondolni, hogy soha többé. Tanulni nem szerettem, se dogát írni, se felelni (jó, jó, ki szeret?), de néha még az is előfordult, hogy érdekelt az anyag. Sőt. Egyébként az egyik kedvenc témámból négyest írtam, mert megtanulni az övezeteket és öveket más, mint elképzelni őket.
Planet Earth

Nekem sincs most jobb dolgom, mint fordítgatni, dehogy, az alvás úgyse jobb program.
Álmomban épp bajba kerültem. Vagy már bajban is voltam, és épp próbáltam kikeveredni belőle? Az biztos, hogy a dolgok kezdtek rendesen összekuszálódni.

És nem mellesleg Kányádi Sándor születésnapja. Ez épp a nyolcvanadik.

Eredetileg azt akartam címnek adni, hogy Én is megpróbálom, aztán ugyanezt sok iiiiii-vel, de végül mégsem. Mert ezt inkább szoktam mondani. Vagy nem.
Ezt Éva szokta mondani, a búzavirágszemű. (Aki Hárman ül a szekrény tetején, ha megengedi az Anikó.)

Úgy döntöttem, kicsit tanulmányozom, melyik dal népszerű mostanában.
Készült: az emerkettőpetőfi toptizese alapján.