Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fáradt, enyhe, csöndes

2008.11.08

Kosztolányi Dezső: A rossz élet

Az őszi utcán fúj a szél.
A fa az éjszakába fél.

Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.
Azt mondja, nincsen semmi új.

Nincs semmi új, csak unalom.
Hányódás régi útakon.

Nincs semmi új, nincs semmi jó.
És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csöndesen.

Nem jó ásítva kelni fel
s fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan,
és átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován
a virágfüstölős szobán.

Nem jó rohanni sebtiben,
nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csönd, nem jó a szó,
a sírba, tán még ott se jó.

Jaj, úgy szeretnék egymagam
a földre esni hangtalan.

Csak esni, bukni, hullani,
mint hogyha fájna valami.

Elhagyni sárga bútorom,
csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül
bolyongani, kivert ebül.

Ott, ahol senkise tanyáz,
bámulni, hogy lobog a ház.

Halálba ringani vakon
a duzzadt, őszi árakon.

Elveszni lassan, hallgatag
a sírva-síró ég alatt.

A vállamon egy rongy köpeny,
így állani közönyösen.

Sűrű esőben állani,
mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka
és ázni, mint egy árva fa.

Ezt pedig azért, mert már régóta keresem (a nyelvtan munkafüzetből jött az ötlet):
Reviczky Gyula: Szép volt és ifju, mint a hajnal

Szép volt és ifju, mint a hajnal
S ábrándos, mint az alkonyat.
Egy angyaltól a magas égben
Nem különbözhetett sokat.

Mikor először jött utamba,
Világos kék ruhát viselt,
S oly szépen nézett, hogy, ha láttam,
Szerelmes szívem dalra kelt.

Azóta nagysád lett belőle;
Hideg és büszke, mint szokás.
S a rege szól: Volt egyszer egy lány,
Ábrándos, szőke, kékruhás...

"Ismertem egy lányt, kedves volt és szép, az arca halvány volt, mint a sápadt ég..."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

http://mocsokmacsek.freeblog.hu

(macsek, 2008.11.10 21:30)

Ez olyan igazi garabonc-dal. :)

vers

(lborka, 2008.11.09 14:42)

nekem az a vers jut eszembe:

Emily Bronte:Súlyosan pereg le
Súlyosan pereg le
csöpp eső az ágról,
súlyos párafelleg
ült a hegyre távol;

súlyos az ólmos égbolt,
súlyos az áradat,
és súlyos az ifjú szíve
a magányos fa alatt.

Reggel óta kék sáv
nem nyílt felhők között-
sorsa nem derült ki,
mióta világra jött.

Zord volt a gyerekhez,
kegyetlen,szigorú,
őrangyalt nem ismer
a bánatos fiú.

Gyorsan száll a hajnal,
bárha bús,komor;
hamar várja az ifjút
a komoly férfikor.

A virág,ha szirma csukódik,
könyörög új napért-
bár öntudatlan,ő is
rózsa,mit nap nem ért.

Friss nyugati szélben
sosem lobogott:
nem illatoz virágod,
jéghideg harmatod.

Lélek,ha rokon szív
nem ápolja idején:
meddő,bármi szép is,
mint szikán a gyomnövény.

Hervadj hát,hiába
kaptál társakat,
kit a Menny kivet:a földön
várja kárhozat!

gumicuminudli.blogol.hu

(Lina, 2008.11.09 13:11)

Júúj, ezek olyan jók és pont illenek a hangulatomhoz, meg a "This is halloween"-hez - tudom, fura, hogy ahhoz a dalhoz, de amúgy tényleg (: