Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Költészet

2008.04.11

Varró Dániel:
Borbála

Zizzen a
szívemen
szerelem
szõrszála,
ha hallom
a neved,
Borbála,
Borbála.Ujjongó
lelkemet
nem bírom
kordába
tartani,
mióta
ismerlek,
Borbála.Ahogy te
langymeleg
sapkácskát
hordtál a
füleden,
úgy hordom
a neved,
Borbála.Hiába
zúg körül
gyûlölet
orkánja,
ha belül
melegít
ez a név,
Borbála.Bele is
majszolok,
mint holmi
tortába,
lassacskán
elhízom
miattad,
Borbála.Locska lány,
akinek
nem akad
torkán a
csacsogás,
ezt mondja
a neved,
Borbála.(Ez persze
nem igaz,
csak mert a
formába
besimult,
csak azért
írtam ezt,
Borbála.)Borikám,
ejnye, hát
nem járunk
órára?
Ezt kérdi
korholón
a neved,
Borbála.Mennyi sok
tehetség
szorult a
tollába!
Így kiált
lelkesen
a neved,
Borbála.Szinte él
ez a név,
hol éber,
hol kába,
de mindig
ott csücsül
fülemben,
Borbála.Ó, az r
sasorra!
Ó, a b
ólába!
Csupa orr,
csupa bor,
csupa bál,
Borbála.

Vadóc kis
ámorok
elsütött
mordálya.
Borbála,
Borbála,
Borbála,
Borbála.

/Ő Varró Dániel, nem József Attila, de költészet. Még hozzá kedves és aranyos és szeretem./

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.