Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utolsó föci margójára

2009.06.04

Szabó Lőrinc: Misztikus hódolat

Nincs erő, mely elszakíthatna tőle,
mert ketten egy vagyunk, én és a föld;
az én csiráim törnek ki belőle,
én vagyok az élet, a föld.

Testvér? barát? – Nincs testvére a hegynek,
minden hegy egy, mert teste-lelke föld.
Testvér? barát? – Én megmaradok egynek,
mert mindenkivel egy a föld.

Halottak élnek, élők sírba kopnak,
dadog az ember és hallgat a föld;
évezredek multjából nő a holnap;
tegnap, holnap: örök a föld.

És mintha ma teremtett volna isten,
új vagyok s mégis régi, mint a föld,
mert sorsomat véred táplálja, minden
bölcsesség őse, áldott Anyaföld!

 

Most már érted, hogy porból lettünk és porrá leszünk?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

margó

(jóvers, 2009.06.06 15:20)

tetszenek a bejegyzéseid!!!
szeretem ezt a verset!